„Amikor festek kitágul a tér, s az idő végtelenjében csak a szívem van és a lelkem, melyek kezeimen át színesre varázsolják a vásznat.”

Szeretem a természetet, a táj magával ragadó sokszínűségét és az alkotás minden formája kíváncsisággal tölt el. A 2010-es évek elején fogtam először ecsetet a családom biztatására, de akkor még nem éreztem magaménak a festést. Néha készítettem egy-egy képet, de igazán csak pár éve kezdtem el komolyabban foglalkozni festészettel, amikor elveszítettem édesanyámat. Nekem az alkotás egyfajta terápia volt, egy utazás valamely másik világba, ahol, ha csak kis időre is, de megszűnik a fájdalom, a hiány érzése. Festeni sohasem tanultam, autodidakta módon fejlesztem magam. Munkáimat akrilfestékkel készítem, előszeretettel használom a festőkést, de vannak ecsettel készült képeim is. Leginkább az absztrakt művészet az, amiben el tudom engedni magam, ilyenkor teljesen rábízom magam az érzéseimre úgy színekben, mint kézmozdulatokban.