„Minden művész saját lelkébe mártja ecsetét, és saját szívét viszi a vászonra.” Henry Ward Beecher

Óvodás koromtól fogva érdekelt a rajzolás. Mindig is szerettem ezen a vonalon mozogni, viszont nem tanultam tovább ezen a területen. Miután elkezdtem dolgozni, a rajzolás, alkotás abbamaradt. Sosem volt sikerélményem a festés területén, viszont mikor a kisfiam megszületett, nagyjából két éves lehetett, mikor együtt festegettünk otthon és két pacában megláttam egy tájképet. Azonnal elkezdtem megfesteni, csak mentem az intuícióim után. Azóta is festek, mert teljesen ki tud kapcsolni maga a folyamat. Igaz, ritkán tudok ecsetet ragadni, de van ideje legalább – ahogyan én szoktam fogalmazni – megérnie egy-egy képnek bennem. Az alkotásaimra jellemző a mai napig, hogy improvizálok, az intuícióimra hallgatok, hagyom, hogy „kiszülessen” belőlem a kép, amit éppen akkor meglátok egy-egy alapban, vagy foltban. Éppen ezért pl.: kávéfoltból készült festményeket is készítek – kiöntöm a kávét a vászonra és azután azt festem meg, amit látok benne. Szeretem a kihívásokat, szeretem ha engednek egy-egy problémát kreatívan megoldani ahogyan az életben, úgy a művészetben is. Ha tetszenek az alkotásaim, azzal számomra a legnagyobb elismerést nyújtod.