„Képei a vizualitás határait feszegetik és a szinesztézia hatását keltik. Némelyik festménye mintha suttogna, vagy illatot bocsátana ki…” (Breznay András festőművész Soós Edina művészetéről)

Számomra egy festmény létrehozása a belső lelki, leginkább tudatalatti tartalmaimnak az absztrahált kivetítése, illetve annak a saját gesztusrendszeremmel való összeépítése. Technikámat hosszú kísérletezgetések, az anyagok saját tapasztalat általi megismerése során alakítottam ki. Művészetemben arra a kérdésre keresem a választ, hogy az érzelmek kiváltásán túl mennyire lehetséges gondolatokat is kifejezni absztrakt formában. Mennyit kell megmutatnia egy formából ahhoz, hogy felidézzen egy sejtést, intuitív gondolatot vagy bármiféle jelentést a befogadóban. Ebből következően alkotásaimmal a nonfiguratív és a figuratív ábrázolásmód határmezsgyéjén, az elrejtés és a felfedés között egyensúlyozok. Az alkotás, a művészlét számomra az önkiteljesítésen túl egy páratlan önismereti folyamat, lehetőség. Az alkotás első konkrét fázisában igyekszem élni az esetlegességben rejlő izgalommal és festőiséggel: struktúrákat, különböző felületeket, jeleket és foltokat festek a vászonra, majd újabb rétegeket viszek fel, melyeket helyenként visszatörlök és -kaparok, kihasználva a különböző technikák és festékek eltérő tulajdonságait. A következő fázisban a tudattalan gondolatok megformálása kerül előtérbe. Ezek festői nyelven történő megfogalmazása és tudatos tovább alakítása révén a saját magam számára (is) értelmezhető formák jönnek létre. Megfigyelem és analizálom ezeket, ezzel átkerülnek a tudatos régióba, és elkezdenek alakítani, formálni engem. Ez egy folyamatos, nagyszerű körforgás, tapasztalatszerzés, gazdagodás, fejlődés.