Leírás
Budapest 150. évfordulója alkalmából készítettem ezt az alkotásomat, amely az egyik legkedvesebb számomra, mivel számtalan jelentéssel és szimbólummal bír, ami hozzá nem értő szemek számára láthatatlan. Óbuda legikonikusabb szobrait ültettem egy asztalhoz, hogy együtt letekinthessenek az 1800-as évekbeli, akkor még csak alakuló ÓBudaPestre, az idő végtelenségén merengve. A lemenő nap fényudvarán az aquincumi katonai amfiteátrum ikonikus régészeti feltárása táncol, maga a napkorong pedig kerületek szabdalta formában ragyog. Mint minden festményemnél, itt is továbbfuttattam a festéket, így akár keretezés nélkül is az otthon éke lehet majd.
